A Víziorgona utca 12-ben működő Idősek klubja is - több éves hagyományt követve - megrendezte a saját húsvéti mulatságát. A rendezvényre a nyugdíjasház (a házunk) aulájában került sor.
E jeles eseményre az aula - a hétköznapokhoz képest - szerényen fel lett díszítve.
A rendezvény célközönsége a Házban működő Idősek klubjának tagjai voltak, ide értve a nyugdíjasház minden lakóját.
A szép környezetben terített asztalokkal (rajtuk üdítő, bor, pogácsa) fogadtak bennünket.
Azon emeleti lakók számára, akiknek nehéz lett volna a földszintre lemenni, az emeleti körfolyosón terítettek. Néhány lakótársunkat pedig, akik a folyosóra sem tudtak kijönni, a lakásukban látogatta meg a klub vezetése.
Az ünnepség műsorát teljes egészében a klub tagjai adták. Szép Petőfi versek mellett ketten saját szerzeményüket adták elő. Énekkarunk szép dalokkal lépett fel, volt próza is, a táncosaink pedig két számmal is nagy sikerrel szerepeltek. Mi nagy tapssal köszöntük meg a fellépők előadásait.
A műsor végén jött a Borvirág együttes, és felzendült a talpalávaló. Jöhetett a tánc, amelyből - több társammal együtt - én is kivettem a részem. Jó volt a zene, lehetett rá táncolni, és ha csak hallgatni akarta valaki, úgy is szórakoztató volt.
Délután négy óra tájban lett vége a mulatozásnak, akkorra már mindenki jól elfáradt. A külsős vendégek eltávoztak, a helyben lakók pedig (többségében) visszavonultak birodalmukba. Én, néhány társammal együtt, megkésett Béla napot is belekeverve, a klubszobában tovább folytattuk (tánc nélkül) a vigaszságot.
Nagyon jól éreztem magam. Köszönet a résztvevőknek, a szervezőknek (akik a munkát végezték), és nem utolsó sorban, a feltételek biztosítóinak.
Az ünnepség alatt sokat fotóztam, és az ott felvett digitális képeket, igyekszem a résztvevők számára is elérhetővé tenni.
Budapest, 2011. április 29.
Molnár Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése