2011. szeptember 22-én, a Víziorgona Idősek Klubjának tagjai a Magyar Állami Operaházban jártunk.
A program szervezője/vezetője: Fehérváriné Csépe Éva klubvezető
A látogatás során megismerkedtünk az 1875-84 között épült Magyar Állami Operaházzal (eredeti nevén Magyar Királyi Operaház). Szakértő idegenvezető ismertetett meg bennünket a ház múltjával, jelenével és minden kapcsolatos érdekességgel. Tájékoztatása alapján képet kaptunk mindenről, ami az operaházzal kapcsolatban említésre érdemes, néhány anekdotát is megosztott velünk.
Az operaház megépítésére - királyi jóváhagyással - 1873-ban meghívásos pályázatot írtak ki, melyet Ybl Miklós terve nyerte meg. Az építkezés 1875-ben kezdődött és kilenc évig tartott. A Magyar Királyi Operaház ünnepélyes megnyitására 1884. szeptember 27-én került sor, melyen a királyi család is részt vett. E díszelőadáson a Bánk bán első felvonása, a Hunyadi László nyitánya és a Lohengrin első felvonása hangzott el.
1895 nyarán az egész épületben áttértek a gázvilágításról villanyra, majd 1912-ben Medgyaszay István tervei alapján jelentősebb korszerűsítésre került sor.
A második világháborút kisebb sérülésekkel megúszta az épület, és 1981-ig - kisebb korszerűsítési és állagmegóvó munkálatokon kívül - nagyobb volumenű felújítást nem is történt. Ekkorra viszont az épület és a gépészeti berendezések is olyan rossz állapotba kerültek, hogy nem lehetett tovább halasztani a teljes felújítást. Három és fél évre bezárt az épület, amely idő alatt kívül-belül megújult, újjászületett a 100 éves operaház. Ezt követően, legutóbb 2008-ban végeztek jelentősebb felújítási munkálatokat az épületen.
A nézőtér befogadóképessége jelenleg 1289 fő.
A Magyar Állami Operaház Budapest egyik legszebb épülete, amely külső megjelenésével is impozáns látvány. Az Andrássy út részeként az UNESCO Kulturális Világörökségei közé tartozó, barokk elemekkel fűszerezett neoreneszánsz palota. A mészkőből faragott főhomlokzatnál a sarkokat Stróbl Alajos két hatalmas márványszfinxe díszíti.
Az épületbe való bejutást követően, a nézőtéren helyet foglalva általános ismertetőt kaptunk a házról. Megcsodáltuk a gyönyörű nagycsillárt és a patkó alakú, háromemeletes nézőteret. A mennyezetet Lotz Károly hatalmas kupolafreskója, a Zene apoteózisa (megdicsőülése) díszíti. Az emeletsorok más-más kiképzésűek. A földszinti páholyokat ión, az I. emeletieket korinthoszi, a II. emeletieket pedig kariatidákkal díszített oszlopok határolják. A színpaddal szemben található a két emeletet átfogó királyi díszpáholy, melyet mi csak kívülről nézhettünk meg, ugyanis oda csak kiemelt vendégek léphetnek be és élvezhetik onnan a színpadon zajló eseményeket.
Az épületben tett sétánk során megnézhettük a Sissi-páholyt, a díszlépcsőt, a büfét (és a hozzátartozó dohányzó-folyosót), valamint az előcsarnokot. Jártunk a gyönyörű freskókkal díszített Székely Bertalan teremben, amely fogadások, és kisebb zenei események színhelyéül szolgál.
A gazdagon díszített belső terek kialakításában neves magyar művészek (festők, szobrászok) működtek közre, többek között Than Mór, Lotz Károly és Székely Bertalan, Feszty Árpád, Aggházy Gyula, Vastagh György, Scholtz Róbert, Újváry Ignác.
Az építéskor elvárás volt a Főváros vezetése részéről, hogy - lehetőség szerint - csak magyar építési anyagokat használhatnak fel, és csak magyar mesteremberek dolgozhatnak a kivitelezésen.
Az épület különböző termeiben, átjárókban, lépcsőfeljárókban a magyar zenei élet kiemelkedő művészeit ábrázoló szobrok, és - különböző technikával készített - fal- és mennyezeti festmények (freskók) találhatóak.
Az Operaház a sokak által látogatott budapesti épületek közé tartozik. Látogatásunk idején is több külföldi csoporttal találkoztunk.
A kiránduláson sokat fotóztam, és az ott felvett digitális képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat, továbbá az Internettel nem rendelkezők számára is igyekszem a képeket elérhetővé tenni.
Budapest, 2011. szeptember 22.
Molnár Béla
