A
harmadik kerületben évente visszatérő színfolt az Idősek Művészeti Fesztiválja.
Ez
évben november 14-én és 15-én Békásmegyeren, a Csobánka téri Közösségi Házban
került megrendezésre az elődöntő, majd 22-én a Óbudai Kulturális Központ (San Marco
utcai) színháztermében a gálaműsor. A
háromnapos rendezvényen a nézőtér teljesen megtelt, a gálán a vendégek soraiban
találtuk a Polgármester urat, valamint az önkormányzati testület szociális
bizottságának képviselőjét és több kerületi intézmény vezetőjét is.
Mindhárom napon az Óbudai Szociális Szolgáltató Intézmény vezetője köszöntötte a
megjelenteket. A gálát pedig a Polgármester úr nyitotta meg, és kedves
szavakkal méltatta az esemény jelentőségét.
A fesztivál célja, hogy lehetőséget
biztosítson a kerületben lakó idős emberek színpadi megjelenésére. Elsősorban a
nyugdíjasklubok tagjai mutatták be műsorszámaikat, de minden - a kerületben
lakó - nyugdíjas számára nyitott volt a rendezvény.
A fesztiválra benevezett és a válogatókon bemutatott
55 produkcióból a zsűri 30-at talált alkalmasnak a gálán való megjelenésre. A
temperamentumos, kidolgozott mozgáskultúrával összeállított tánckompozícióktól
a vers- és prózaelőadásokon, énekszámokon keresztül, a különböző témájú
színpadi jelenetekig mindent láthattunk, még egy női börtön hangulatába is
belecsöppentünk. Az ismert (és kevésbé ismert) szerzők művei mellett több
előadó a saját, e célra írt szerzeményével jelent meg, a táncjelenetekben pedig
saját koreográfiákkal léptek fel.
Évről-évre bizonyítja ez a korosztály,
hogy „nem csak a húszéveseké a világ”. Egyes szereplők a biológia törvényeit
meghazudtoló vitalitást jelenítettek meg. A fellépőkön látszott, hogy szeretnek
szórakozni, szeretik amit csinálnak.
Az elmúlt évekhez hasonlóan, most is meg
kell említeni, hogy kiütközött a fesztiválon a férfiak hiánya. Több
tánccsoporton, kóruson lehetett érezni, hogy a női többségen változtatni
kellene.
Kiemelt figyelemmel kísértem a Víziorgona
Idősek Klubja szereplését. A válogatókon bemutatott öt számból három jutott be
a gálára.
Elsőnek a „Baj van a részeg tengerésszel”
című szám dallamára-szövegére bemutatott táncot láthattuk. A szereplők mutatós –
saját maguk által készített - matróz-ruhában léptek fel. A tánc koreográfiáját, a lépéskombinációkat
is saját maguk tervezték. Szépen, és látványosan idézték fel a matróz-életet.
Nagy tapsot kaptak.
Színjátszó körünk is kitett magáért. Az
előadás alapjául szolgáló pletykás asszonyokat már sokszor-sokan kifigurázták, de
úgy látszik ez a téma kimeríthetetlen, a mi csapatunk is ezt választotta.
Nagyon jól játszottak, az, hogy a végén nótázásba kezdtek, csak fokozta a jó
hangulatot.
Szabó Pál klubtagunk egy szép operett
részlettel lépett fel. Ő úgy a válogatón, mint a gálán nagy sikerrel szerepelt,
erős, kidolgozott hangja mindkét alkalommal elismerést váltott ki a nézőkből.
A színjátszó csoportunknak volt még egy fellépése,
egy börtön-jelenet, ahol a renitens elítélt nők nagyon megnehezítették a
börtönőr dolgát. A darab eredeti volt, sajnálatos, hogy nem jutottak be a
gálára, megérdemelték volna.
Egyik klubtagunk – Szűcs Györgyi – Zágon
Istvánnak a gyermeknevelés, azaz a szülő és anya dilemmájával kapcsolatos
írását választotta. Nagyon szép előadás volt. A gálára nem jutott be, pedig a nagy
átéléssel tolmácsolt prózai műnek ott lett volna a helye.
Külön kell megemlíteni a gála befejező számaként
fellépő egyik tánccsoportot, akik „Csúcshegyi Bohémek” néven, mint klubhoz nem
tartozók léptek fel. Mi azonban rájöttünk, hogy Ők többségében a Víziorgona
Idősek Klubjának tagjai. Látványos, szépen koreografált magyar táncot
láthattunk tőlük. A gyönyörű ruhában előadott mozgalmas tánc megérdemelten
kapott nagy tapsot. Méltó volt a gálaműsor záró számára.
Természetesen a más klubok tagjai, és a
klubhoz nem tartozó fellépők között is volt több kiemelkedő produkció. Figyelmet
érdemel a Meggyfa utcai klub, nagy létszámot megmozgató, szakértően
koreografált táncjelenete. A színvonalas műsoruk nagy közönségsikert aratott.
A háromnapos rendezvény alatt sokat fotóztam, és a felvett digitális képek a
honlapokról (itt) és (itt)
elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is
lehet tölteni azokat, továbbá az Internettel nem rendelkezők számára is igyekszem
a képeket elérhetővé tenni. Sajnos a gálán készített képek minősége a
tavalyihoz hasonlóan, ez évben sem lett megfelelő. Ennek elsődleges oka az,
hogy a színpad megvilágítását nem az én gépemhez szabták, és a színpad sötét
háttérfüggönye is ellenem dolgozott.
Budapest, 2012. november 22.
Molnár Béla
