Karácsonyi ünnepség - 2011. december 19.

Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy a Víziorgona utca 12-ben működő Idősek klubja is megrendezi saját karácsonyi ünnepségét. A rendezvényre 2011. december 19-én, a nyugdíjasház aulájában került sor.

Az aulát a klub tagjai saját készítésű díszekkel igyekeztek kiemelni a hétköznapok egyhangúságából. A „szálló hópelyhek” és egyéb, ugyancsak telet szimbolizáló díszek között egy szépen feldíszített karácsonyfa, és egy „Betlehemi Jászol” is emelte az ünnep hangulatát.

A délután háromkor kezdődő ünnepségen részt vettek a Házban működő Idősek klubjának tagjai, ide értve a nyugdíjasház lakóit is. Jelenlétével megtisztelt bennünket Kelemen Viktória alpolgármester úrhölgy, továbbá megjelentek a kerületi Önkormányzat szociális szakterületének munkatársai, és Kemény Krisztina, a városrész önkormányzati képviselője is.

Az ünnephez méltó környezetben, kulturáltan megterített asztalokkal fogadtak bennünket. Az emeleten lakók közül, akiknek nehéz lett volna a földszintre lemenni, az emeleti körfolyosón terítettek. Azon lakótársaink, akik a folyosóra sem tudtak kijönni, a lakásukban kapták meg az ajándékukat.

A vendégeket, a házból, és házon kívülről érkezőket egyaránt, „Angyalka” (Hennike, a ház gondnokának öt éves lánya) fogadta, és mindenkinek - az ajándékozás jelképeként - egy szem szaloncukrot adott.

Amikor mindenki elfoglalta helyét, kezdődött az ünnepség. Először lemezről meghallgattuk Szabó Gyula előadásában Ady Endre: Karácsonyi rege című versét, amely egyben megadta az ünnepség hangulatát is. Ezt követően, a Ház vezetése részéről Fehérváriné Csépe Éva asszony megnyitotta a rendezvényt, majd köszöntött bennünket Müller Istvánné, az Óbudai Szociális Szolgáltató Intézmény vezetője, és az Alpolgármester úrhölgy is. A katolikus egyház képviselője a szeretet fontosságáról szólt hozzánk.

Az ünnepi műsor első számaként, a klub dalkörétől két szép karácsonyi éneket hallottunk. Majd a klub tagjai által, korhű öltözékben előadott, látványos elemeket is tartalmazó, Betlehemes játékban gyönyörködhettünk. A folytatásban Ismét a dalkörünk következett, újabb karácsonyi énekeket hallhattunk tőlük.  A műsor zárásaként pedig Szűcs Györgyi - szeretetet és szolidaritást hangsúlyozó - saját novelláját adta elő; elidegenedett világunkban mindkettőre nagy szükségünk lenne.

Amint a műsor befejeződött, mindenkit megleptek egy ajándékcsomaggal, amelyek kiosztásában a klub vezetésén kívül az Önkormányzat jelen lévő képviselői, és a Lelkész úr is részt vettek.

Ezt követően jött a finom estebéd. Majd a jelenlévők kötetlen beszélgetésével zárult a rendezvény.

Köszönet az ünnepség szervezőinek, lebonyolítóinak (akik a munkát végezték), és nem utolsó sorban, a feltételek biztosítóinak.

Az Idősek Művészeti Fesztiválja óta csak erre az ünnepségre készült a klub. A kórus által előadott karácsonyi énekek kivételével a szerzők, rendezők is a klub tagjai voltak. A kellékek és a ruházat is mind saját készítésűek voltak. 

A mai rendezvény azért is kiemelkedő volt, mert a Magyar Televízió stábja is meglátogatott bennünket. Összeállítást készítettek egy idős otthon karácsonyi készülődéséről. Az ünnepség főbb számait filmre vették, néhány szereplővel pedig riportot is készítettek. A felvétel bemutatására 23-án, a Megoldások Magazinja című műsorban került sor.

Az ünnepség alatt sokat fotóztam, és a felvett digitális képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat, továbbá az Internettel nem rendelkezők számára is igyekszem a képeket elérhetővé tenni.

Budapest, 2011. december 19.

Molnár Béla

Burgenland - 2011. december 10.

2011. december 10-én, a Budapest XI. kerületi Természetbarát Szakbizottság szervezésében (a Röck Vasas Természetjárók csapatával), burgenlandi buszos kiránduláson vettünk részt. (A kiránduláson a Víziorgona Idősek Klubjából hárman voltunk.)

A Budai parkszínpad előtti parkolóban volt a találkozó, onnan indult külön járatunk a kirándulásra. Az odafelé út során egyszer (kb. Győr magasságában) tartottunk pihenőt, majd Hegyeshalomnál átléptük az országhatárt, és értünk Ausztria területére.

Első állomásunk Ruszt volt. Valamivel 10 óra után értünk ebbe a csodálatos kikötővárosba, amelyet sokan a Fertő-tó ékszerdobozának tartanak. A Fertő-tó Európa legnagyobb sóstava, melynek nyugati partján található ez a festői kisváros.
A Trianon előtti Magyarország legkisebb városa volt, 1681 óta szabad királyi város. Lakossága 2001-ben 1714 fő volt, melyből 33-an vallották magukat magyarnak. Az óváros, a Fertő-tó térségével együtt 2001. óta az UNESCO világörökség része.
Két órás szabadprogram jutott erre a különleges hangulatú, békés városka megismerésére. Rendben tartott régi (és új) házak, tisztaság mindenütt. A település nyugalma, rendezettsége magával ragadó.
A kikötő környékén nagyszámú motorcsónakot láttunk, melyből arra következtettünk, hogy nyáron kedvelt turistacélpont lehet. Nyilván e célból vannak - a város létszámához mérten nagy számban - a vendéglők és a panziók is.
Sétánk során, a régi idők hangulatát idéző főtér mellett megnéztük a Halásztemplomot, és az 1784-ben épített evangélikus templomot is.
Ruszt jelentős bortermelő vidék, a környéken hatalmas szőlő területek vannak. A házak udvarán, több helyen árulják is a termékeiket.
A település egyben a gólyák városa is - a város jelképe a gólya. Sok ház kéményén látni gólyafészket. Meglepetésünkre, néhány gólya figyelmét elkerülte az évszakok változása, és elfelejtett délre vonulni, ma is ott vannak a városban.

Rusztról kevéssel fél egy előtt indultunk kirándulásunk második állomására, Kismartonba.
Kismarton a Lajta-hegység déli lejtőjénél fekszik, közel 15000 lakosa van. A belvároshoz közel tudtunk parkolni, így minden tervezett látnivalót rövid sétával elértünk. Délután négy órára kaptunk időpontot az Eszterházy-kastély megismerésére, addig szabad program volt.
Először is a sétáló utcát vettük célba, ahol, mint ilyenkor mindenütt, az Adventi készülődés nyomait láttuk. A házak feldíszítve, az üzletek, vendéglők sokasága várja a látogatót.
A sétáló utcán találjuk a városházát is, amelynek megcsodáltuk nagyon szép utcafronti freskóit. A vallástörténeti festmények mellett a város címere is látható, és még egy napóra is elfért a külső homlokzaton.
Láttuk a Szentháromság szobrot (Pestis oszlopot), benéztünk a Katolikus-, és az Evangélikus templomba is.
Sétáltunk a kastély parkjában, amely már nyomaiban sem hasonlít egy valamikori angol-parkhoz. A nem télálló növényzetet az un. narancsházba menekítették a hideg elől. Azok, amelyek télen is kint maradhatnak, nem teszik túl vonzóvá a területet. Ha nyáron jártunk volna a parkban, feltehetően más lenne a véleményem. A park területén található tó viszont, benne a sok vadkacsával, nagyon látványos.

Ugyan nem volt túl hideg, de azért séta közben kétszer is megálltunk egy-egy puncsra és forralt borra. Én mindkét helyen a forralt borral barátkoztam; nagyon ízlett. Megjegyzem, hogy a bécsi gyakorlattal ellentétben, itt nem kellett bögrét bérelni, egyszerűbben oldották meg a kérdést, papírpohárban kaptuk az italokat.

Négy óra előtt pár perccel mindannyian az Eszterházy-kastély főbejárata előtt voltunk, és indultunk, magyar nyelvű vezetéssel, a kastélylátogatásra. Nem az egész kastélyt jártuk be, az általunk befizetett 6,5 euró, egy kisebb rész megismerésére jogosított bennünket. Amit láttunk, az csodálatos volt.

Egy kis túlzással mondhatjuk, hogy Kismartonban minden a kastély körül forog. A város jelképe és legfontosabb kulturális intézménye. Jelentősége egész Burgenlandra kisugárzik. Zenetörténeti jelentőségét Joseph Haydn itteni működésének köszönheti. A kiváló zeneszerző 40 éven keresztül állt a család szolgálatában, és számos művét éppen itt komponálta. A Haydn-terem a világ egyik legszebb és legjobb akusztikájú koncerttermének számít.
A kastély a XIV. században épült, eredetileg gótikus vár volt, amelyet az Esterházy fejedelmek alakíttattak át jelenlegi formájára. Az Eszterházyak a korabeli Magyarország vezető főrendjei közé tartoztak. Befolyásukkal a kismartoni kastélyt az udvari élet egyik központjává tették.

A kastélyban jelenleg egy állandó-, és több időszakos kiállítás is látogatható, mindegyik a zeneszerző, és az Eszterházyak életét, munkásságát mutatja be.

A kastélylátogatás befejeztével rögtön mentünk a buszhoz, és indultunk hazafelé. Akárcsak reggel, most is zavartalan volt az utunk. Egy pihenőt tartottunk (kb. Tatabánya magasságában), és már fél kilencre a Budai parkszínpadhoz is értünk. Egyik lakótársunkért, Éváért, jött a férje személygépkocsival, amibe békásiak, és óbudaiak mindannyian befértünk. Ennek köszönhetően már kilenc előtt haza is értem.

Az időjárás lehetett volna kedvezőbb is, az esőt ugyan megúsztuk, de egész nap barátságtalan, felhős időnk volt. Napot mutatóban sem láttunk.

A kiránduláson készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

A fenti anyag összeállításához a látogatáson szerzett tapasztalatokon, és az idegenvezetőtől hallottakon kívül az Internetről is szereztem információkat.

Budapest, 2011. december 10.

Molnár Béla