2012. január 30-án, a Víziorgona- és a Hatvani Idősek Klubjának tagjai egy hagyományőrző disznóvágással egybekötött kiránduláson vettünk részt Vácon.
A program (kirándulás) szervezője/vezetője: Fehérváriné Csépe Éva klubvezető
Budapestről (a Nyugati pályaudvarról) vonattal mentünk Vácra, majd a vasútállomástól rövid sétával jutottunk el a Tragor Ignác Múzeumhoz. A Múzeum Vác belvárosában, a Fő téren található, az udvar felől pedig a Görög templommal szomszédos. A templom ma már nem a hitéletet szolgálja, hanem kiállító helyként funkcionál.
A Múzeum udvarán történt a kirándulásunk központi eseménye – a disznóvágás.
Egy kis módosítással minden a hagyományoknak megfelelően zajlott. Ahhoz, hogy a böllér leszúrhassa a kiszemelt állatot, már nem kell több ember erejével lebirkózni azt. Elektromos kábítással döntik le a disznót, így az állat már nincs tudatánál, és fájdalmat sem érez, amikor az életét kioltják. Ettől eltekintve minden más, a tisztítás, feldolgozás, az ételek elkészítése már tradicionális módon, az évszázados hagyományoknak megfelelően történt.
Az áldozat egy kb. 100 kilogramm súlyú hússertés volt.
Ha felszínesen is, de betekintést nyertünk abba, hogy milyen lehetett valamikor egy igazi, falusi disznóvágás-disznótor. Hajdanán a falusi élet jelentős és fontos eseményei közé tartozott. Ilyenkor együtt volt a család, barátok, szomszédok, és készült, akár egy félévre, vagy még hosszabb időszakra is, a család élelmezésének egyik pillére.
A program a disznó elektromos árammal történő elkábításával kezdődött, majd, amikor az állat már nem érezte a fájdalmat, következett a böllér kése – az állat kimúlt. A kifolyó vér egy edénybe került. Ezután teknőbe helyezték az állatot, ahol leforrázták. Erre a műveletre azért volt szükség, hogy a bőrből a szőrzetet maradéktalanul el lehessen távolítani. A tisztítás következő fázisa a perzselés volt, melyhez két eszközt is használtak. Egy ventilátoros fatüzelésű-, valamint egy gáztüzelésű pörzsölőnek köszönhetően szép pirossá változott az állat bőre. Mindezeken túl, még a szalmás tüzelésű perzselést is bemutatták nekünk.
Az alaposan megtisztított és lemosott jószágot a két első lábánál fogva felakasztották és kezdődött a következő fázis, a bontás. Eközben böllérünktől, Pintér Sándor váci hentesmestertől (és segítőitől) megismerhettük a műveletek sorát. Kérdéseinkre elmondták, hogy milyen testrészeket látunk, és azok a feldolgozás során hogyan alakulnak át a kulináris élvezet tárgyává, azaz milyen formában kerülhetnek az asztalunkra. Megtudtuk, hogy mit jelent az, hogy karajra, vagy orjára bontják a sertést. Figyelemmel kísértük a kolbász- és a hurka töltésének folyamatát, melynek az eredményét meg is kóstoltuk.
Egyik férfi klubtag-társunk tevőlegesen is részt vett a tisztításban, és az állat feldolgozásában is, egyik hölgytársunk pedig az étel kiosztásában segédkezett.
A többség nem volt aktív résztvevője a programnak, de nem is ez volt a célunk, mindannyian megelégedtünk a kíváncsi szemlélő szerepével.
A vendéglátás - az 1500,-Ft-os részvételi díjhoz viszonyítva - jó volt. Indulásnak kaptunk egy kis kóstolót kolbászból, hurkából és szalonnából. Az állat leölésekor edénybe gyűjtött vért gyorsan megpirították, és hagymával keverve, részünkre fel is tálalták. Majd, ahogy elkészült a friss kolbász, és hurka, azokat is megkóstolhattuk, a legvégén pedig toros káposztára láttak vendégül bennünket. Nekem mindegyik nagyon ízlett. Aki viszont még ezen túlmenően is éhes volt, a melegedő helyiségben (mert ilyen is volt) lila-hagymás zsíros kenyeret fogyaszthatott.
Közben a klub vezetése kávéra, teára és egyéb jóféle itókára látott vendégül bennünket. Sőt, ilyenek a táskák mélyéről is előkerültek. Néhány kiválasztott pedig még a disznó körméből is fogyaszthatott a pálinkából. Természetesen mindezt csupán azért, hogy jobban csússzon az étel, és ne fázzunk.
Az időjárással szerencsénk volt. A disznóvágások ideje mindenkor a téli (hideg) időszak volt, ennek megfelelően most is hideg időt rendeltek a szervezők. Meg is jött. A hideg mellett, egész nap szikrázó napsütést is élvezhettünk.
Kirándulásunk elsődleges célja egy disznóvágáson való részvétel volt. De azért arra is kerítettünk időt, hogy Vác belvárosában is körülnézzünk. A gasztronómiai élményen túl az épülő, szépülő várossal is igyekeztünk megismerkedni.
Továbbá, hiszen a Tragor Ignác Múzeum területén voltunk, lehetőséget kaptunk - szakértő tárlatvezetés mellett - egy különleges bemutató megtekintésére is. A Fehérek (Domonkosok) templomának helyreállítási munkálatai során, 1994-ben több mint 200 évvel ezelőtti temetkezési helyet találtak. A fellelt 262 - többnyire jó állapotú - koporsóban a XVIII. század második felében elhunyt váci lakosok tetemére bukkantak. A kb. 150 éve lefalazott kriptában kialakult különleges klímának köszönhetően a holttestek, minden külön beavatkozás nélkül, spontán mumifikálódtak. Ezeknek az egyedülálló leleteknek egy részét a templomból a közeli Tragor Ignác Múzeum egyik, megfelelő klímájú pincehelyiségében helyezték el, és "Memento Mori" (emlékezz a halálra) című állandó kiállításon tették látogathatóvá a nagyközönség számára.
Amikor már minden tervezett és nem tervezett programot is letudtunk, mindent megnéztünk, a részünket megittuk-megettük, elbúcsúztunk a vendéglátóinktól és a reggel megismert módon megkezdtük a hazafelé utat.
A kiránduláson (disznóvágáson) sokat fotóztam, és az ott felvett digitális képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat, továbbá az Internettel nem rendelkezők számára is igyekszem a képeket elérhetővé tenni.
Budapest, 2012. január 30.
Molnár Béla
