2011. január 27-én, a holokauszt világnapján, az Óbudai Szociális Szolgáltató Intézmény idősek klubjaiból szervezett csoporttal a Dohány utcai Zsinagógában jártunk. (Az ENSZ 2005-ben döntött úgy, hogy a tagországok évente emlékezzenek meg az áldozatokról az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor 1945. január 27-i felszabadításának évfordulóján.)
A program szervezője a Hatvany Idősek Klubjának vezetője, Husz Márta volt.
A látogatás során megismerkedtünk az 1854-59 között épült zsinagógával, a zsinagóga kertjében lévő temetővel, és a Raoul Wallenberg Emlékparkkal, valamint Magyarország első zsidó múzeumával. A templomban és az emlékparkban egyazon idegenvezető tartotta az ismertetőt, míg a múzeumban külön tárlatvezető vett át bennünket.
A zsinagóga építésére kiírt pályázatot - romantikus stílusú, bizánci és mór elemekkel kevert tervével - Ludwig Förster német építész, a bécsi akadémia tanára nyerte el.
A teljes kivitelezés közel öt évig tartott. (Megjegyzendő, hogy az 1990-es években történt felújítás is ennyi időt vett igénybe.) Az építkezés során Forsterrel megszakadt a kapcsolat, az épület befejezésére Feszl Frigyes magyar építész, a Vigadó tervezője kapott megbízást. Nevéhez fűződik a szentély, és a szentélyben található berendezési tárgyak tervezése, és különleges megoldása.
A zsinagóga ünnepélyes felavatására 1859. szeptember 6-án került sor. Méreteit tekintve, jelenleg a világon a második helyen áll, míg Európában az első. A csarnoktemplomban közel háromezer ülőhely található, melyben a hagyományos istentiszteleteken túlmenően, hangversenyeket is rendeznek.
Az idegenvezető tájékoztatása alapján képet kaptunk a zsinagógával kapcsolatos érdekességekről, a neológ és az ortodox vallási irányzatok eltéréseiről.
A neológ zsinagógákban (mint a Dohány utcaiban) a vallási liberalizmus több ismérvét is felfedezhetjük, míg az ortodox zsinagógákban mereven ragaszkodnak a vallás ősi előírásaihoz. Ez vonatkozik a templom berendezési tárgyaira, és az istentisztelet lefolyására is.
Ezután megtekintettük a zsinagóga melletti kertben lévő temetkezési emlékhelyet, ahol az erzsébetvárosi gettóban elhunytak hamvai találhatóak. Majd a zsidó emberek megmentésében részt vevők emlékére létrehozott Raoul Wallenberg emlékparkot.
Az emlékparkban található a Zsidó mártírok emlékműve is (az élet fája), melyet Varga Imre szobrászművész tervei alapján, az Emmanuel Alapítvány segítségével, 1991-ben állítottak fel. A gránitból és acélból készült, szomorúfűzre emlékeztető kompozíció minden levele egy-egy áldozatra emlékeztet.
Az emlékparkból nyílik a Hősök Zsinagógája, amely az első világháborúban elhunyt zsidó katonáknak állít emléket. Emellett a téli időszakban az istentiszteleteket is ott tartják.
Utolsó állomásként a Zsidó Múzeum következett, amely Herzl Tivadarnak, a cionizmus atyja szülőházának a helyén áll, a zsinagógával szerves épületegyüttesben. A szakszerű tárlatvezetés által, valamint a kiállított tárgyakon keresztül képet kaptunk a zsidó vallás alapjaiból, a nép hagyományaiból, szokásaikból, és a magyarországi Holokauszt történetéből.
Látogatásunk idején a múzeumban időszaki kiállítás nem volt, csak az állandó kiállítást tekinthettük meg.
Én három évvel ezelőtt már jártam a zsinagógában, erre való tekintettel a vezetéssel kapcsolatban van összehasonlítási alapom. Véleményem szerint a templomi, és az emlékparki vezetés most sokkal szegényesebb volt, a múzeumban viszont gazdagabb, részletesebb ismertető hangzott el.
A látogatáson sokat fotóztam, és az ott felvett digitális képeket, igyekszem a csoport többi tagja számára is elérhetővé tenni.
Budapest, 2011. január 27.
Molnár Béla
