A Víziorgona utca
12-ben működő Idősek klubja – rendhagyó módon – az elmaradt húsvéti locsoló bál
pótlására, tavaszköszöntő ünnepséggel lepett meg bennünket. Emellett, természetesen
a Húsvét hagyománya is megjelent az ünnepi műsorban.
A rendezvényre a
nyugdíjasház (a házunk) aulájában került sor, amely - a
hétköznapokhoz képest – szépen fel lett díszítve.
A délután kettőkor
kezdődött vidám hangulatú rendezvényre meghívást kaptak a Házban működő Idősek
klubjának tagjai, ide értve a nyugdíjasház minden lakóját.
A hangulatos környezetben
terített asztalokkal (rajtuk üdítő, bor) fogadtak bennünket.
Azon emeleti lakók
számára, akiknek nehéz lett volna a földszintre lemenni, az emeleti körfolyosón
terítettek. Néhány lakótársunkat pedig, akik a folyosóra sem tudtak kijönni, a
lakásukban látogatta meg a klub vezetése.
Fehérváriné Csépe
Éva asszony, klubunk vezetője nyitotta meg a rendezvényt, majd a szórakozásé
(szórakoztatásé) lett a főszerep. A szervezők tartalmas, és színes műsort
állítottak össze, melyet teljes egészében a klub tagjai mutattak be.
Első fellépőként Horváth
Miklós emlékeztetett bennünket arra, hogy nemrég volt húsvét. Néhány húsvéti
verssel és mondókával szórakoztatta a jelenlévőket, és jelképesen meg is
locsolta a hölgyeket.
Énekkarunk szép
dalokkal készült fel az ünnepségre, jó hangulatot teremtettek.
Következő
fellépőnk, Szűcs Györgyi a tőle megszokott színvonalon, nagy átéléssel mondta
el Petőfi Sándor és József Attila egy-egy versét.
Schmera István
szép nosztalgia számokat énekelt el nekünk.
Nagy tapsot kapott
Horváth Magdi és Marosvölgyi Sándor kettőse „Lujza és Jenő” megformálásával.
A műsor utolsó
számaként egy kacsa-család életével ismerkedhettünk meg. Megtudtuk, hogy
tojásból kelnek ki, és hogyan tanítja úszni a kacsa mama és papa a csemetéiket.
Végül az ismert Kacsatánc című számra táncolt az egész kacsa-család. Mindezt a
saját maguk által tervezett és készített jelmezben adták elő. Az előadás alatt
sok mosolygós arcot láttam a közönség soraiban.
Mikor jól
kiszórakoztuk magunkat, jött (a kedves szervezők felszolgálásával) a szendvics
és krémes. Mindkettő nagyon finom volt, dicséret a készítőiknek.
Végül a zenészeink
is belecsaptak, és szólt a talpalávaló, a szórakozás tánccal folytatódott. Többen
aktívan bekapcsolódtunk a vidám mulatságba, voltak akik csak hallgatni akarták a
zenét, Ők is jól szórakoztak.
Délután négy óra
tájban lett vége a mulatozásnak. Kissé rövidnek tartottuk a bulit, még bírtuk
volna tovább és a jó kedv is megvolt hozzá.
Nagyon jól éreztem
magam. Köszönet a résztvevőknek, a szervezőknek (akik a munkát végezték), és
nem utolsó sorban, a feltételek biztosítóinak.
Az ünnepség alatt sokat fotóztam, és a felvett
digitális képek a honlapokról (itt) és (itt)
elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is
lehet tölteni azokat, továbbá az Internettel nem rendelkezők számára is
igyekszem a képeket elérhetővé tenni.
Budapest, 2012. április
17.
Molnár Béla
