„A nők olyanok, mint a jó bor: az idő csak tökéletesíti őket.”
A naptárak többsége ez évben már nem emeli ki március 08-át, mint „Nőnap”-ot. Mi, férfiak azonban nem feledkeztünk meg a hagyományról, hogy köszöntsük hölgytársainkat.
A Nők Napjának megünneplése közel száz éves múltra tekint vissza. A különböző politikai, feminista és munkásmozgalmi csoportok küzdelmeinek eredményeképpen a múlt század elején valósult meg az ötlet, hogy az év egy napja legyen jelképesen a nőké. Az egyes országok különbözőképpen álltak a javaslat mögé, de tény, hogy a XX. század elejétől egyre több országban emlékeztek meg az év valamely napján nőtársainkról. E jeles nap 1917-ben került egységesen március 8-ára. A teljes nemzetközi elismerést pedig 1977-ben érte el, amikor az ENSZ felvette az úgynevezett világnapok sorába, mint Nemzetközi Nőnapot.
Az idő múlásával a Nőnap fokozatosan veszített a kezdeti harcos, politikai tartalmából, egyre inkább az válik elfogadottá, hogy pár kedves szóval felköszöntjük a körülöttük élő nőket, s szeretetünket, tiszteletünket fejezzük ki irántuk. (Azt hallani innen-onnan, hogy hölgytársainknak tetszik ez a hagyomány, ne hagyjuk abba.)
A Víziorgona Idősek Klubjának nőnapi rendezvényére a nyugdíjasház aulájában került sor. Az ünnepségre meghívást kaptak a házban működő Idősek klubjának tagjai, ideértve a nyugdíjasház minden lakóját.
Klubvezetőnk, Fehérváriné Csépe Éva asszony nyitotta meg az ünnepséget, és köszöntötte a megjelenteket.
Elsőnek Dr. Kotsis Béla klubtag-társunk lépett a mikrofonhoz, és rövid ismertetőt tartott a Nőnap történetéből, valamint annak tartalmi változásairól.
A rendezvény egy csodálatos néptánc bemutatóval folytatódott. A megjelent táncospár előadásában a Kalocsai üveges csárdással ismerkedhettünk meg. Ezután következett Marosvölgyi Sanyi bácsi, aki egy szép verssel köszöntötte nőtársainkat. Táncospárunk ismét színre lépett és a Szatmári botossal szórakoztattak bennünket. Új ruhában, átlényegülve, szép táncuk megint nagy tapsot kapott. Ágotai Miklós következett, előadásában hallhattuk Szabó Balázs: Mindennap Nőnap című versét, ráadásként pedig a mai napra írt, saját szerzeményével örvendeztetett meg bennünket (persze leginkább a megjelent hölgyeket). Fáradhatatlan táncosaink következtek ismét, és már meg sem lepődtünk, hogy szép táncukkal, és népviseletükkel - ha csak virtuálisan is - újabb magyarországi tájegység (a Mezőség) kultúrájából kaptunk ízelítőt, nagy taps volt a jutalma.
Mindhárom tánc nagyon szép és látványos volt, a befejező szerelmes jelenet alatt pedig a közönség arcán még az elérzékenyültség jeleit is látni lehetett.
A műsor végén a páros hölgytagját egy szép virágcsokorral köszöntötte Ágotai Miklós, klubtag-társunk.
Ezt követően a ház vezetése vendégül látta a megjelenteket (az ünneplőket, és ünnepelteket egyaránt) egy kis süteményre, üdítőre. Végül kötetlen beszélgetéssel zárult az ünnepség.
Az ünnepség alatt sokat fotóztam, és a felvett digitális képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat, továbbá az Internettel nem rendelkezők számára is igyekszem a képeket elérhetővé tenni.
Budapest, 2012. március 08.
Molnár Béla
