2012. június 21-én a
Víziorgona Idősek Klubjának szervezésében a Vácrátóti Botanikus Kertet
látogattuk meg.
A program szervezője/vezetője Fehérváriné
Csépe Éva klubvezető volt.
A vácrátóti az ország legjelentősebb-, növényi anyagok tekintetében pedig a leggazdagabb botanikus kertje. Máig ható története Vigyázó Sándor gróf színrelépésével kezdődött, aki 1871-ben vásárolta meg a területet. Az eredeti kastélykert az új tulajdonos által fogadott – előtte az Alcsúti Arborétumban, József főhercegnek is dolgozó Jámbor Vilmos – kerttervező irányításával, Band Henrik főkertész kiváló munkája révén egyre bővült, új gyűjteményekkel gyarapodott, a korabeli angolparkok mintájára szép kertté fejlődött. A fejlesztések során, a botanikai szempontok mellett a látványosságra is figyeltek. A Kert bejárását hangulatos, jól járható sétautakkal biztosították. A parkon áthaladó patakon vízimalom-imitációt építettek és tavakat hoztak létre. A monotonságot sziklakerttel, műrommal, valamint egy tóra nyíló, sziklából épített, rövid alagúttal is igyekeztek feloldani. Ezek a fejlesztések, amelyeknek – a sziklakert kivételével – szakmai értelemben vett funkcionális feladatuk nem volt, elsősorban a kerti díszek, a látványosság szerepét töltötték be, azaz hangulatossá tették a területet. A mai arculatát, több évtizedig tartó munkálatok révén, a XIX. század végére érte el a Kert.
A két
világháború között (a tulajdonjog körüli villongások időszakában) a botanikus
kert jelleg kezdett háttérbe szorulni. (Volt időszak, amikor a kert jelentős
részét gyümölcsfákkal ültették be.) A terület helyzetének megnyugtató rendezésére
– ahogy azt Vigyázó Sándor is elképzelte – 1952-ben került sor. Ekkor
véglegesen a Magyar Tudományos Akadémia kezelésébe kerülve, ismét a
növénygyűjtemény fejlesztése lett a fő szempont. A nagyközönség számára 1961-ben
nyitották meg a kertet, ekkorra került olyan állapotba, hogy látogatókat is
fogadhatott.
A Kert műemléki
és természeti védelem alatt áll, élőnövény-gyűjteménye országos hírű és
nemzetközileg is jegyzett. A 27 hektárnyi területén közel 13,000 növényfaj található,
ezen belül, a két üvegházban csaknem 3000 féle növény kapott helyet.
A fajgazdag
növényvilág mellett a terület állatvilága is jelentős. Az itt fészkelő madárfajok
száma 62, a tavakban 22 halfaj él, továbbá 73 puhatestű (csiga és kagyló)
állatfaj is otthonra talált a területen.
Kényelmes,
klimatizált külön buszunk a botanikus kert bejáratáig vitt bennünket. Rövid
technikai szünet után, a jegypénztártól indulva, a hosszú tornácos épület előtt
elhaladva, gyönyörű muskátli csodákat láthattunk. A ház végénél található nagy
térképnél a jobb kéz felé eső széles úton pedig már a Kertbe is jutottunk.
Részben salakos sétautakon,
részben pedig földúton megkezdtük a sétát az Arborétum területén. Megnéztük a
sok növénykülönlegességet, virágokban gyönyörködtünk, fotóztuk a kerti
díszeket, építményeket.
Mindjárt a séta
elején két üvegházat is találtunk. A trópusok és a száraz övezetek sajátos
növényvilágából kaptunk ezekben ízelítőt. Mindkettőbe - a
kaktuszok házába, és a pálmaházba is - belátogattunk. Különösen az előbbiben volt
embert próbáló meleg és magas páratartalom. Hiába, az ott élő növények ilyen
klímában érzik jól magukat.
Tovább haladva, megnéztük a
vízimalom utánzatot, majd eljutottunk az eredeti Vigyázó-kastély helyén épült, udvarház
jellegű épületig. A közelben áll Vigyázó Sándor és Ferenc grófoknak, a kert
hajdani alkotóinak és tulajdonosainak emlékköve.
A Kerten átfolyó patak több
hídján is áthaladtunk, szigeteket és tavakat jártunk körbe. Közben megcsodáltuk
a Kert egyik jellegzetességét, a virginiai mocsárciprust és légzőgyökereit
(ciprusbabáit). Az Észak-Amerika mocsaraiban honos növény, gyökérmódosulásain
keresztül pótolja számára a szükséges oxigént.
A tavak és a szigetek közül
kijutva, egy tisztás szélén megtekintettük Somogyi József "Csellós
lány" című szobrát is.
A séta
befejeztével a Tornácos ház, illetve a pénztár mögötti asztaloknál és padoknál
pihentünk egy keveset.
Végül egy – az Arborétum közelében
lévő - vendéglőben, a „Hangulat”-ban megebédeltünk, és elfogyasztottuk az
itthonról vitt (a klub által biztosított) finomságokat is.
A séta során Békefi
Anna, az Óbudai Szociális Szolgáltató Intézmény munkatársa segített eligazodni
a látnivalókban. Emellett rendelkezésünkre állt néhány írásos anyag, a kerttel
kapcsolatos kiadvány is. Nem jártuk be az egész kertet, az túl fárasztó lett
volna, megelégedtünk egy lerövidített útvonallal is. Az arborétum területén
lévő érdekes épületet, a Berkenyeházat is kihagytuk.
Egész nap kánikulai meleg volt. Ha szabad területen haladtunk, a nap sütötte a fejünket, de akkor sem volt sokkal jobb, ha a fák árnyékában jártunk. A levegő nem mozgott, tehát mindenütt fülledt idő volt. Szerencsére mindenki jól bírta a megpróbáltatásokat.
Ottjártunk idején a kertben
egy iskolás csoport és néhány magányos látogató tartózkodott, egyébként minden
nagyon csendes volt. Feltehetően a nagy meleg tartotta otthon kirándulókat.
A kiránduláson sokat fotóztam,
és a felvett digitális képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat, továbbá az
Internettel nem rendelkezők számára is igyekszem a képeket elérhetővé tenni.
Budapest, 2012. június
21.
Molnár Béla
