Az ENSZ 1991-ben nyilvánította október elsejét az idősek világnapjává. Ez alkalomból 2011. október 07-én, több éves hagyomány folytatásaként, a Víziorgona Idősek Klubja is megrendezte - az Óbudai Szociális Szolgáltató Intézmény segítségével – a saját idősek napi megemlékezését.
Az ünnepségen - amelyre a nyugdíjasház aulájában került sor - részt vettek a házban működő Idősek klubjának tagjai, ide értve a nyugdíjasház lakóit is. Jelenlétével megtisztelt bennünket Bús Balázs polgármester úr, valamint Müller Istvánné az Óbudai Szociális Szolgáltató Intézmény vezetője is. Továbbá megjelentek a kerületi Önkormányzat szociális szakterületének munkatársai is.
E jeles eseményre az aula szerényen fel lett díszítve, és a belső, közös területek újrafestése is ez alkalomra fejeződött be.
A szép környezetben terített asztaloknál (rajtuk üdítő, bor, pogácsa, gyümölcs) foglalhattunk helyet. Az emeleten lakók közül, akiknek nehéz lett volna a földszintre lemenni, az emeleti körfolyosón terítettek. Azok a lakótársaink, akik a folyosóra sem tudtak kijönni, a lakásukban lettek felköszöntve.
Fehérváriné Csépe Éva klubvezető asszony köszöntötte a megjelenteket, majd Bús Balázs polgármester úr, és Müller Istvánné intézményvezető asszony méltatta az esemény rangját.
A műsor első számaként Szűcs Györgyitől egy szép Ady verset hallottunk. Ezt követően Eszesné Kuhn Gizike, a nyugdíjasház egyik lakója köszönte meg a Polgármester úrnak, és Intézményvezető asszonynak a nyugdíjasház, és a klub irányába tanúsított figyelmét. Ágotai Miklós átadta a Polgármester úrnak a Víziharsona című kiadványunk eddig megjelent három számát, és megjegyezte, hogy a lap sokkal szebb is lehetne, ha volna színes nyomtatónk.
Három vendégművészünk következett. Magyar Szilvia énekművész és két tanítványának, Horváth Cintia és Túri Ágnesnek a műsorában gyönyörködhettünk. Az opera- és musical műfaj néhány slágerszáma mellett, népszerű magyar dalokat és operett részleteket hallhattunk tőlük. Mi pedig nagy tapssal köszöntük meg a színvonalas előadásukat.
Ezt követően jött a finom estebéd.
Amíg mi a kulináris élvezetekkel voltunk elfoglalva, a Víziorgona Idősek Klubjának négy tagja (két táncospár) elment átöltözni - hogy egy kis meglepetéssel szolgáljanak. A hölgyek és férfiak is nagyon szép, mutatós ruhában jelentek meg, és látványos keringővel nyitották meg az ünnepség táncos részét. Ekkortól, a már a rendezvény kezdetétől jelen lévő, és a fellépők háttérzenéjét biztosító Borvirág együttesé lett a főszerep, felzendült a talpalávaló. Jöhetett a tánc, amelyből - több társammal együtt - én is kivettem a részem. Nagy buli volt, már-már lakodalmas hangulat alakult ki. A mulatás szinte minden formája előjött. Jó volt a zene, lehetett rá táncolni, és ha csak hallgatni akarta valaki, úgy is szórakoztató volt. Este hat óra után lett vége a zenének, ami egyben az ünnepség végét is jelentette. A külsős vendégek eltávoztak, a helyben lakók pedig (többségében) visszavonultak a magánszféra birodalmába.
Köszönet az ünnepség szervezőinek, lebonyolítóinak (akik a munkát végezték), és nem utolsó sorban, a feltételek biztosítóinak.
Az ünnepség alatt sokat fotóztam, és a felvett digitális képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat, továbbá az Internettel nem rendelkezők számára is igyekszem a képeket elérhetővé tenni.
Budapest, 2010. október 08.
Molnár Béla
