Szentendrén
jártunk
A Víziorgona Idősek Klubjának tagjai 2013. augusztus
01-jén szentendrei kiránduláson vettek részt.
A település
története egészen a római birodalom idejére nyúlik vissza, Marcus Aurelius
kedvenc katonai tábora volt itt. Legújabb kori történetét pedig a XVII. század
végétől származtatjuk. Magyarország ekkor szabadult fel a török uralom alól, és
részben elnéptelenedett. A hiányzó lakosság pótlására, különösen a Duna
völgyében, sok délszláv család telepedett le, megalapítva az ortodox vallású
hívők hazai központját. A város délies hangulatú, barokk polgárházai e kor emlékét
idézik.
A HÉV végállomástól gyalog indultunk el, végigsétáltunk
a város főutcáján egészen a főtérig. Itt található, többek között a
Szentháromság-szobor és Magyarország legősibb szerb ortodox temploma. Majd
felsétáltunk a Szerb Ortodox Múzeum- és
templom kertjébe (ezekbe időhiány miatt nem tudtunk bemenni). Sétánk továbbra
is felfelé – a templom dombra – vezetett. Itt megtekintettük a katolikus
templomot, amely a város egyik legrégebbi műemléke.
Visszatértünk a Fő térre, onnan
vezetett utunk a Bormúzeumba, ahol – szakértő vezetéssel – megismerkedhettünk
az ország kiemelt borvidékeivel, borfajtáival.
Rövid szabadprogram
következett, amibe egy kis séta és sörözés is belefért. Ezt követően a Korona
étteremben megebédeltünk, majd megnéztük az étteremből is megközelíthető Mikro
Csodák kiállítását.
Ezzel a kirándulás szervezett része
véget is ért, a többség, szabadprogram keretében városnézést, közben különböző
múzeumok megtekintését választotta. A mi csapatunk a Marcipán Múzeumot vette
célba, majd a délelőtt megismert módon visszaindultunk Budapestre.
Szentendre jórészt dombokra
épült gyönyörű kisváros, a sok szűk, keskeny, sikátoros utcáival mediterrán
hangulatot kelt. Ortodox templomai, népművészeti boltjai, macskaköves utcácskái,
hangulatos éttermei és teraszos kávézói sok látogatót (kirándulót) vonz. A
belvárosban lépten-nyomon külföldiekkel találkoztunk.
Kiemelt látnivalók között szerepel a Skanzen is,
amelynek bejárásához egy egész napra lenne szükség. Ennek meglátogatása most
nem is volt célunk.
A városnak jelentős kulturális értéke az 1929-ben
alapított művésztelep, ahol ma is több mint kétszáz képző- és iparművész él és
dolgozik.
A kirándulás során
jelentős segítséget kaptunk klubunk egyik tagjától, Schiller
Ödöntől, aki az étteremben, a Mikro Csodák kiállításán és a Bormúzeumban –
anyagiakban is kifejezhető mértékben - kamatoztatta személyes ismeretségét.
A
kiránduláson sokat fotóztam, és a felvett digitális képek a honlapokról (itt) és (itt)
elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is
lehet tölteni azokat, továbbá az Internettel nem rendelkezők számára is
igyekszem a képeket elérhetővé tenni.
Budapest, 2013. augusztus 01.
Molnár Béla
