A Farsang a bálok ideje, melyből mi sem maradhattunk ki. Ennek megfelelően a Víziorgona utca 12-ben működő Idősek klubja is - több éves hagyományt követve - megrendezte a saját farsangi mulatságát. A rendezvényre a nyugdíjasház (a házunk) aulájában került sor.
E jeles eseményre az aula farsangi (bohókás) díszbe öltözött, amely nagyon látványos volt.
A rendezvény célközönsége a Házban működő Idősek klubjának tagjai voltak, ide értve a nyugdíjasház minden lakóját. Jelenlétükkel megtiszteltek bennünket a kerületi Önkormányzat szociális szakterületének munkatársai is.
A szép környezetben szépen megterített asztalokkal (rajtuk üdítő, bor, pogácsa) fogadtak bennünket.
Azon emeleti lakók számára, akiknek nehéz lett volna a földszintre lemenni, az emeleti körfolyosón terítettek. Néhány lakótársunkat pedig, akik a folyosóra sem tudtak kijönni, a lakásukban látogatta meg a klub vezetése.
A rendezvény Pintér Tibor előadó művész fellépésével kezdődött. A műsor a - jelenlevők életkorának megfelelő - szórakoztató számoktól kezdve, a múltunkat, nemzeti öntudatunkat is megérintő dalokig, széles repertoárt ölelt fel. Mi nagy tapssal köszöntük meg a színvonalas előadást.
Ezt követően jött - alkalomhoz illően - a finom farsangi fánk. Majd pedig a már eddig is ott tartózkodó, és a Művész úr előadásához is segítséget nyújtó zenészünké lett a főszerep, akinek közben társa is lett, így már ketten játszottak. Szólt a talpalávaló, jöhetett a tánc, amelyből - több bátor társammal együtt - én is kivettem a részem. Az asztaltársaságomban ugyan megjegyezték, hogy a zenészeink (akik először voltak a Házban játszani) a számok kiválasztásánál összetévesztették a helyet egy szalagavatóval. De ezt is túléltük. Összességében jó volt zene, lehetett rá táncolni, és ha csak hallgatni akarta valaki, úgy is szórakoztató volt.
Közben két alkalommal tombolasorsolás szakította meg a zenét. Meglepetésemre minden sorsjegy nyert, így én a 20 tombolámmal egész vásárra való holmit (közte három kisüveg pezsgőt) szedtem össze.
Este hat óra tájban lett vége a mulatozásnak, akkorra már mindenki jól elfáradt. A külsős vendégek eltávoztak, a helyben lakók pedig (többségében) visszavonultak birodalmukba.
Kellemes, pozitív élményekkel távoztam, nagyon jól éreztem magam. Köszönet az ünnepség szervezőinek, lebonyolítóinak (akik a munkát végezték), és nem utolsó sorban, a feltételek biztosítóinak.
Az ünnepség alatt sokat fotóztam, és az ott felvett digitális képeket, igyekszem a résztvevők számára is elérhetővé tenni.
Budapest, 2011. február 28.
Molnár Béla
